RESUMO
Összefoglaló. Az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-) betegek körében az evészavarok elofordulása az átlagpopulációhoz képest körülbelül kétszeresre teheto. Ez a komorbiditás különösen veszélyes mind a magas mortalitási rizikó, mind a súlyos szövodmények lehetosége miatt. Az evészavarban szenvedo, T1DM-mel élo gyermekek és fiatalok hatékony kezelése a diabetológusok, pszichiáterek, pszichológusok, novérek és dietetikusok összehangolt munkájával valósítható meg. Közleményünkben egy 14,5 éves, T1DM-mel élo, anorexia nervosával diagnosztizált páciensünk multidiszciplináris terápiáját mutatjuk be, kiemelve a különbözo szakemberek együttmuködésének fobb metszéspontjait. A szoros diabetológiai gondozással párhuzamosan az anorexia nervosa terápiájában a protokollok ajánlásaival megegyezoen családterápiát és kognitív viselkedésterápiás elemekkel bovített egyéni terápiát alkalmaztunk. A terápiás folyamat összesen 18 hónapig tartott. Esetünk korábban le nem írt diabetológiai érdekessége, hogy a számottevo súlycsökkenéssel párhuzamosan betegünk inzulinigénye a töredékére csökkent, ami jelentos mértékben érintette a bazálisinzulin-szükségletet is. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341-1346. Summary. The incidence of eating disorders is approximately twice as high in type 1 diabetes mellitus (T1DM) compared to the general population. Comorbidity is related to potentially severe organ complications and consequently higher mortality risk. The effective treatment of eating disorders in T1DM is provided by the teamwork of diabetologists, psychiatrists, psychologists, nurses and dietitians. The purpose of this paper is to present the multidisciplinary treatment of a 14.5-year-old adolescent with T1DM and diagnosed with anorexia nervosa, focusing on the cooperation of the professionals. In line with the current guidelines, both family therapy and cognitive behavioral therapy-informed individual psychotherapy were applied beside the strict diabetes control. Her therapy process lasted 18 months. The unusual diabetological aspect of our case is that the significant weight loss was associated with highly decreased insulin requirement affecting also the basal insulin requirements. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341-1346.