[Our experience with totally extraperitoneal technique of laparoscopic inguinal hernia repairs modified by Stolzenburg]. / Stolzenburg szerint módosított teljes extraperitonealis technikával végzett laparoscopos lágyéksérvmutéteinkrol.

INTRODUCTION: Two current types of laparoscopic inguinal hernia repair are known: the TransAbdominal PrePeritoneal (TAPP) and the Totally ExtraPeritoneal (TEP) method. The mesh is placed in the preperitoneal space (sublay). Usually during TAPP method we fix the mesh with tacks or staples. In case of TEP fixation it is not necessary because the intraabdominal pressure keeps the implant in position. There is no significant difference between the two methods in terms of recurrence. The advantage of TEP is that the abdominal cavity remains intact, hence reduces the risk of intraabdominal injuries and adhesions. It is unnecessary to use special stapler or tacker. MATERIALS AND METHODS: Our team performed 50 TEP procedures in male patients with uni- or bilateral inguinal hernias in the period 2011-2013. We prepared the mesh in a special way according to Stolzenburg and placed it to the subfunicular area. We did not apply additional fixation (tacks, stitches) and drainage. Mean hospital stay was 1 day. We allowed complete physical activity 10-12 days after surgery. RESULTS: No recurrence was observed during the 2 years of follow-up. The mean operating time was 70 minutes. We performed conversion in 3 cases (Lichtenstein 2, TAPP 1). In one case there was an injury of the inferior epigastric artery. In two cases we have detected neuralgia in the postoperative period. CONCLUSIONS: After the learning curve the TEP method can be used safely with good functional results. The technique of mesh positioning reduces the risk of complications and provides cost-effectiveness.

[Necrotizing enterocolitis in an adult -- case report]. / Felnottkori necrotizáló enterocolitis -- Esettanulmány.

The adult necrotizing enterocolitis (ANEC) is a rare condition, frequently fatal, and characterized by a fulminant symptoms and segmental necrosis of the bowel. The authors performed repeated surgeries and small bowel resections on a patient classified to stage number three on Bell scale due to necrotizing enterocolitis. Pathological examination of the resected bowel showed intestinal necrosis without obstruction of mesenteric vessels. After the fifth operation the continuity of the gastrointestinal tract was reconstructed by an anastomosis between the remained 30 cm of terminal ileum and descending loop of duodenum. Inspite of only 30 cm of small intestines remaining, the patient is able to enjoy life almost completely with gastroenterological control and support.

[Treatment of recurrent incarcerated Bochdalek hernia in an adult]. / Recidív, kizáródott, felnottkori Bochdalek-sérv mutéti megoldása.

Az igen ritka felnottkori nem hiatális, azaz nem paraoesophagealis típusú transdiaphragmaticus sérveket - a veleszületett rekeszizom defektusok mintájára - általánosan Bochdalek, ill. Larey-Morgagni-sérveknek nevezik. Etiológia tekintetében a nem diagnosztizált és kezelt veleszületett eredet, a traumás kontúziós-szakadásos, az iatrogen, ill. a recidív típus említendo meg.Esetismertetésünkben egy felnottkori recidív, kizáródott Bochdalek-sérv sikeres mutéti ellátását ismertetjük. A 23 éves férfi beteg kórelozményében 11 éves korában bal oldali Bochdalek-sérv miatt végzett thoracoscopos rekeszizom sutura szerepel. Epigastrialis fájdalmak, hányinger, hányás, akut hasi megbetegedés klinikai tünetei miatt jelentkezett Intézetünkben. Az elvégzett sürgos mellkasi és hasi CT-vizsgálat a bal mellüregben elhelyezkedo, kizáródott, vékonybélkacsokat tartalmazó Bochdalek-sérvet igazolt. Sürgos laparotomia során az életképesnek bizonyult sérvtartalmat (a vékonybéltraktus 2/3 része, a colon flexura lienalisa és a pancreas farok) a hasüregbe reponáltuk, a sérvkaput direkt suturával zártuk, és szövetszeparáló sebészi hálóval fedtük, valamint a mellüreget draináltuk. A postoperatív szak eseménytelenül zajlott. Kontroll-CT-vizsgálat a reconstruált rekeszizom és pleuro-peritonealis rétegek folytonosságát mutatta. A 10. posztoperatív napon panaszmentesen bocsátottuk otthonába.Megbeszélés: Mint minden kizáródott sérv esetében, a diagnózis mihamarabbi felállítása és az idoben elvégzett mutét kulcsfontosságú. A mellkasi drenázs szükségességét minden esetnél körültekintoen mérlegelni kell. A mutét után a mell- és hasüregben kialakult új anatómiai viszonyok miatt cardialis és respiratoricus szövodmények alakulhatnak ki. Álláspontunk szerint a betegség ritkasága miatt centrumban kezelendo. Ezen ritka állapot sikeres gyógyítása többszakmás együttmuködésen alapul, melynek meghatározó eleme a helyesen megválasztott rekeszi felszínt helyreállító mutéti technika alkalmazása.

[A case of disseminated tuberculosis presenting as a metastasizing tumor, complicated by toxic megacolon caused by Clostridium difficile: Difficulties in diagnosis]. / Metasztatizáló tumor képét adó disszeminált tuberkulózis Clostridium difficile okozta toxicus megacolonnal szövodött esete: a diagnózis nehézségei.

A mára ritkán eloforduló tuberkulózis (tbc) extrapulmonális manifesztációi elorehaladott rosszindulatú daganatok képét utánozhatják, jelentos diagnosztikus dilemmákat okozva. A tbc igazolása gyakorta bonyolult, komplex vizsgálatokat igényel. Egy fiatal vietnámi nobeteg esetét ismertetjük, aki idült hasi fájdalom, fogyás, fejfájás, bal oldali hemiparesis miatt jelentkezett kórházunkban. Az urgens vizsgálatok hasi folyadékgyülemek, lymphadenopathia és peritonealis carcinosis képe mellett az uterushoz asszociált ökölnyi kismedencei térfoglaló képletet, intracranialisan agyödémát és metastaticusnak tuno gócokat ábrázoltak. Neurológiai, belgyógyászati, majd pulmonológiai klinikai vizsgálatok és kezelések során eloször disszeminált gynaecologiai tumor, majd meningealis-, miliaris tüdo- és kiterjedt hasüregi-kismedencei érintettséggel járó tbc gyanúja fogalmazódott meg. Bár mycobactérium jelenléte nem volt igazolható, antituberculoticus- és komplex antibiotikus terápiát alkalmaztak. Ennek szövodményeként Clostridium difficile okozta enterocolitis alakult ki. Átmeneti állapotrosszabbodás miatti intenzív osztályos kezelést követoen a beteget visszahelyezték kórházunk belgyógyászatára. Itt toxicus megacolon, acut peritonitis alakult ki, emiatt sürgos mutétet végeztünk.A hasüregben granulomatosus peritonitis encapsulans, extrém tágult, megrepedt taeniájú colon, hyperaemiás vékonybéltraktus, tuboovarialis tályogok voltak láthatók. Oncotomiát követoen salpingo-oophorectomiát és subtotalis colectomiát végeztünk, Brooke szerinti ileostomát készítettünk. Az intenzív osztályos, majd infektológiai kezelésnek köszönhetoen a beteg reconvalescentiája sikeres volt, kielégíto állapotban emittálták. A specimenek valós ideju PCR-vizsgálata során Mycobacterium DNS nem volt detektálható, végül a hasüregi váladék és granulomák mikroszkópos vizsgálatával sikerült saválló pálcákat identifikálni.Az eset kapcsán áttekintjük az extrapulmonális tbc diagnosztikus lehetoségeit és terápiás nehézségeit.

[The application of negative pressure wound therapy (NPWT) in potentially lethal conditions]. / A negatív nyomással végzett sebkezelés (NPWT) alkalmazása potenciálisan letális állapotokban.

Bemutatásra kerülo esetünkben egy 47 éves, generalizált septicus állapotú férfi beteg komplex terápiás megoldást igénylo kezelését ismertetjük, negatív nyomásterápia segítségével (NPWT). A páciens kezeletlen diabéteszes láb szindróma talaján kialakult szepszis, fasciitis necrotisans klinikai-radiomorfológiai képével került osztályunkra, akinél sürgosséggel feltárást, az alsó végtag valamennyi kompartmentjét érinto fasciotomiát végeztünk, NPWT-kezelést indítottunk. Kezelése során a beteg állapotát súlyosbító szövodmények léptek fel: Curling-fekély, toxicus epidermalis necrolysis (TEN). A fascitis kapcsán kialakult kb. 6% TBSA (total body surface area) kiterjedésu hámhiányt a TEN-szindróma további epidermális állományvesztéssel tovább súlyosbította. Állapotstabilizálást, kezdeti lokalis kontroll biztosítását követoen a hámhiányos felület csökkentése érdekében a sebeket szukítettük, a feltisztult sebalapok fedése 1:3 arányban hálósított félvastag bor transzplantációjával történt. Az NPWT-kezelést a transzplantációt követoen is folytattuk. A beteg három hónapos intenzív osztályos és sebészeti kezelést követoen sebészi szempontból meggyógyult. A negatív nyomásterápia korai - a kórlefolyásnak megfelelo - adekvát üzemmódban és fedési technikával történo alkalmazása a végtagvesztéssel és életveszéllyel járó nagy fokú hámhiány esetében hatékony eszköznek bizonyult. A multidiszciplináris terápiának köszönhetoen betegünk sebészeti alapbetegségét sikeresen gyógyítottuk, azonban az évtizedes tartamú kezeletlen cukorbetegsége, SARS-Covid peumoniája, a relabáló septicus állapota során fellépo szövodmények következtében felépülni már nem tudott.

[Antegrade colonic enema is a choice for the treatment of faecal incontinence and constipation]. / Anterograd vastagbélátmosás az incontinentia és az obstipatio kezelésének egyik lehetosége.

UNLABELLED: Faecal incontinence and constipation cannot always be treated successfully by conservative or surgical methods. In these cases regular retrograde colonic enema can reduce the symptoms of the patients and can establish pseudocontinence. The authors present a method of colon cleaning which has been used successfully. The method was introduced in clinical practice by Malone in 1990. The antegrade enema is administered through the appendicostomy. In cases, where the appendectomy was performed earlier, a neoappendix was created from the coecal wall and used for the irrigation of the colon. During procedure the patients injected tap water (300-450 ml) through the (neo-)appendicostomy with a thin catheter. After a short time period this was followed by passing of the stool. The procedure was performed on twelve patients, five female, and seven male patients (mean age: 39.2 years). The indications for the procedure were the following: faecal incontinence induced by denervation of the pelvic floor in three patients, sphincter trauma in two patients and congenital sphincter malformation in two cases. In addition, combined symptoms of faecal incontinence and constipation caused by pelvic floor denervation in three patients. Finally, intractable constipation was the reason in two patients. After irrigation, the stool was passed, but the functional result was rather variable. Eight out of twelve patients were satisfied with the result, two patients reported improvement in the constipation, but it failed in one case. In another case, the appendicostomy could not have been used due to surgical complications. The stricture of the (neo-)appendicostomy was observed in two cases. Significant reflux occurred only in one case. CONCLUSION: after adequate patient selection this method can be applied with success.

[Role of functional investigations in gastrointestinal surgery]. / A funkcionális vizsgálatok helye a gasztrointesztinális sebészetben.

The understanding, complex analysis and extensive knowledge about the physiology of the gastrointestinal tract are bases of functional and reconstructive surgery. We present our routine physiological tests. Several clinical syndromes may be related to motility disorders of the esophagus, stomach, colon and the anal sphincter apparatus. We show how functional tests influence surgery. Preoperative pH monitoring and esophageal manometry are essential in the planning of surgical treatment of GORD. The lower gastrointestinal functional tests help in the treatment of anal incontinence. Screening of the anal sphincter helps in the decision when to close non permanent stomas, and the inspection benefits haemorrhoidectomies on patients with poor anal sphincter status. We are present our initial practice with the functional tests.