Pseudoaneurysm of the ascending aorta: case report of a donor-derived Pseudomonas infection in a heart transplant recipient.

BACKGROUND: Mycotic aortic pseudoaneurysm is a rare complication after heart transplantation (HTX) with remarkable mortality. Intrathoracic infection is a well-documented predisposing factor for this disease. Staphylococcus aureus, Pseudomonas aeruginosa or Candida species are commonly isolated from resected specimens of the pseudoaneurysms. We demonstrate a unique case of mycotic pseudoaneurysm caused by presumably donor-derived Pseudomonas infection in a heart transplant recipient. CASE PRESENTATION: Our 67-year-old male patient treated with diabetes mellitus underwent HTX. The donor suffered from epiglottic abscess and pneumonia with known microorganisms including Pseudomonas, therefore both the donor and recipient received targeted antimicrobial therapy and prophylaxis. Five months after the uneventful HTX, lab test of the asymptomatic patient showed moderate, increasing C-reactive protein level without obviuos source of infection. Chest computed tomography showed a large (90 mm) saccular dilatation of the tubular portion of ascending aorta. Urgent surgical intervention identified a pseudoaneurysm, histological examinations and cultures of the resected aorta verified Pseudomonas aeruginosa aortitis, while all blood cultures remained negative. Retrospective interrogation of other transplanted organs of the donor supported donor-derived infection as the transport fluid of the right kidney grew Pseudomonas. The patient received 3 weeks of ceftazidime followed by 7 months of oral ciprofloxacin therapy. One year after the operation the patient was asymptomatic with normal inflammatory markers. CONCLUSIONS: Donor-derived infection is a rare but potential cause of aortitis. Early diagnosis, surgical intervention and adjuvant antibiotic therapy seem to be the keys to successful management of mycotic pseudoaneurysms after HTX.

[The Semmelweis University extracorporeal membrane oxygenation program - 5 years' results and perspectives]. / A Semmelweis Egyetem extracorporalis membránoxigenizációs programja ­ az 5 éves Városmajori-eredmények függvényében.

The mechanical circulatory support (MCS) program of the Semmelweis University Heart and Vascular Centre has become established over the last five years. The main requirements of our MCS program to be developed first were the Heart Transplantation and Heart Failure Intensive Care Unit and a well trained medical team. The wide range of mechanical circulatory support devices provides suitable background for the adequate treatment of our patients in all indications. In this review, we present our results related to extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) supports performed in the last five years. Between 2012 and 2017, we applied MCS support in 140 cases, among them 111 patients received ECMO support. The leading indications of ECMO support were the following: primary graft failure after heart transplantation (33 cases), postcardiotomy cardiogenic shock (18 patients), acute decompensation of end-stage heart failure (14 patients), acute myocardial infarction complicated with refractory cardiogenic shock (37 patients), cardiogenic shock developed after transcatheter aortic valve implantation (3 patients), malignant arrhythmia due to drug intoxication (1 patient) and acute respiratory distress syndrome (4 cases). The mortality of patients receiving ECMO support was 46%. The analysis of the results of ECMO support needs to change our approach. The mortality results show that we lost the half of our patients. However, the mortality in the conventionally treated patients would have been 100% without ECMO. In fact, we could save the life of half of these patients. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876-1881.

"Turtle cage" method in the cardiac surgical treatment of constrictive pericarditis ­ our short-term results / "Turtle cage" módszer a pericarditis constrictiva szívsebészeti kezelésében - rövid távú eredményeink.

Összefoglaló. Bevezetés: A pericarditis constrictiva egy krónikus gyulladásos folyamat révén kialakuló betegség, melynek során a pericardium elveszíti rugalmasságát, gátolja a szív muködését, végso soron szívelégtelenséghez vezet. Egyetlen oki terápiája sebészi. A mutéti megoldásként legelterjedtebben alkalmazott teljes pericardiectomia hosszú idotartamú mutét, amely akár 18%-os mutéti kockázattal járhat, és amelyhez az esetek jelentos részében szívmotor alkalmazása szükséges. Célkituzés: Egy, az irodalomból már ismert, de csak ritkán és a legtöbbször csak a hagyományos pericardiectomia kiegészítéseként alkalmazott mutéti eljárás, a "turtle cage" pericardiectomia hatásosságának, eredményeinek, lehetséges elonyeinek vizsgálata. Módszer: 2008 és 2021 között Klinikánkon 33 "turtle cage" mutétet végeztünk pericarditis constrictiva miatt. A posztoperatív 30 napos idoszak eredményeit több, a nemzetközi irodalomban megjelent közlemény adataival hasonlítottuk össze. Eredmények: Az intraoperatív kép alapján minden esetben sikeres volt a beavatkozás, a 33 beteg egyikénél sem volt szükség szívmotor alkalmazására (0%), szemben a vizsgált közleményekkel. A 33 beavatkozás során 1 beteget veszítettünk el (3%), valamint 1 páciensnél volt szükség vérzés miatti reoperációra (3%), 4 betegnél dialízisre (12,1%). Ezen eredményeink összevethetok a nagy esetszámot felvonultató közleményekkel, és szignifikánsan jobbak az egyik megjelenített európai centrum eredményeinél. Következtetés: Az általunk alkalmazott "turtle cage" pericardiectomia önmagában is megfelelo eljárás a pericarditis constrictiva szívsebészeti kezelésére. Alkalmazásával minimalizálható a szívmotor használatának szükségessége, ezáltal a mutéti kockázat. Eredményeink a technikának köszönhetoen még a nagy esetszámú, sok tapasztalattal rendelkezo centrumok eredményeivel is összevethetok, azokkal megegyezok. Orv Hetil. 2022; 163(10): 393-399. INTRODUCTION: Constrictive pericarditis is a disease caused by a chronic inflammatory process, which is characterized by the pericardium's loss of flexibility, inhibiting the function of the heart, ultimately causing heart failure. The only definitive therapy is surgical. Total pericardiectomy, which is the most common surgical approach, is a lengthy procedure with up to 18% operative risk, and it often requires the use of cardiopulmonary bypass. OBJECTIVE: The evaluation of the effectiveness, results and possible advantages of a surgical technique, "turtle cage" pericardiectomy, which is described in the literature, although rarely used, mainly in addition to conventional pericardiectomy. METHOD: Between 2008 and 2021, we performed 33 "turtle cage" procedures on patients with constrictive pericarditis in our Institute. We compared the results of the 30-day postoperative period with internationally published data from multiple sources. RESULTS: Based on intraoperative findings, the procedure was successful in all cases, there were no instances when the use of cardiopulmonary bypass was required (0%). During the 33 procedures, we lost 1 patient (3%), reoperation was necessary for postoperative bleeding in 1 case (3%), and postoperative dialysis was necessary in 4 cases (12.1%). These results are comparable to those published by high-volume centres, and significantly better than those of one of the European centres published. CONCLUSION: The "turtle cage" pericardiectomy, as performed in our Institute, is suitable for the treatment of constrictive pericarditis on its own. With its use, we were able to minimize the use of cardiopulmonary bypass and the operative risk. Our results with this technique are comparable to those of the high-volume, highly experienced centres. Orv Hetil. 2022; 163(10): 393-399.

Behçet's disease: successful aortic root reconstruction in severely dilated aortoventricular junction after aortic valve replacement with novel surgical method - case report.

BACKGROUND: Behçet's disease is an auto-inflammatory disorder categorized as a primer systemic vasculitis of unknown aetiology. Genetic factors, infectious agents and the irregularity of T-cell homeostasis are presumed to be responsible for the emergence of Behçet's disease. Characteristic symptoms are multisystemic. Although cardiovascular involvement is rare, it should be noted due to the difficulty of surgical treatment options. CASE PRESENTATION: Our 44-year-old male patient underwent aortic valve replacement due to aortic regurgitation. At the 15-month follow-up, echocardiography showed detachment of the prosthetic valve and in the aortic root, multiple pseudo-aneurysms were identified. We performed an aortic root reconstruction with a Bentall procedure using a special "skirted" conduit to reduce strain in the suture line between the conduit and the extremely dilated left ventricular outflow tract. CONCLUSIONS: The surgical treatment of cardiovascular manifestations of Behçet's disease remains challenging. This new technique may be beneficial in well-selected cases where the annulus of the aorta is extremely dilated or annular tissue disorder is present.

Changing strategies in aortic root reconstruction in Marfan syndrome / Stratégiai szemléletváltás a Marfan-szindrómás betegeken végzett aortagyök-rekonstrukciókban.

Összefoglaló. Bevezetés: A Marfan-szindróma autoszomális domináns módon öröklodo, szisztémás kötoszöveti betegség. A hosszú távú túlélés szempontjából fontos a nagyérkatasztrófák megelozése. Szívsebészeti szempontból a legfontosabb elváltozás az aortagyök tágulata. Aortagyök-rekonstrukciós beavatkozásaink Bentall-DeBono-, David I. és módosított Yacoub-mutétek, melyek mind preventív jelleggel, mind dissectio esetén jó eredménnyel végezhetok. Célkituzés: A marfanos betegeknél eltéro technikával végzett aortagyök-rekonstrukciós mutéteink összehasonlítása. Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 1993 és 2020 között Marfan-szindrómásoknál elvégzett Bentall-DeBono-, David I. és módosított Yacoub-féle aortagyök-rekonstrukciókat elemeztük. A mutét szerinti csoportok életkora a beavatkozás idején 29,69 (21,98-41,25) év, 29,15 ± 11,99 év és 35,29 ± 14,14 év volt, a fenti sorrendben. Az adatok forrásául a Magyar Marfan Regiszter és az Aortagyök-rekonstrukciós Regiszter szolgált. Eredmények: Az utánkövetési ido 132 ± 81,04 hónap volt a Bentall-, 76 ± 27,77 hónap a David-, valamint 4,5 (0,75-11,75) hónap a Yacoub-mutét esetén. A David- és a Yacoub-beavatkozások gyakrabban voltak profilaktikusak, mint a Bentall-operációk (p = 0,0153; p = 0,0085). A Bentall-mutéteknél ritkább volt a primer mutét esetleges késobbi elégtelenségébol fakadó reoperáció, mint a David-operációknál (p<0,001). David-beavatkozásnál a Bentall-mutéthez képest hosszabb volt a cardiopulmonaris bypass (p = 0,0013) és az aortalefogás ideje (p = 0,0048), valamint David- és Yacoub-mutét esetén gyakrabban lépett fel korai posztoperatív szövodmény, mint Bentall-operációnál (p = 0,0005; p = 0,0037). A késoi szövodmények és a túlélés tekintetében a csoportok nem különböztek. Következtetés: Marfan-szindrómában a leggyakrabban halált okozó szövodmény az akut aortaruptura, illetve akut aortadissectio. Eredményeink alapján mindhárom profilaktikus aortagyök-rekonstrukciós mutéti típus jól reprodukálható és jó eredménnyel végezheto Marfan-szindrómában. Orv Hetil. 2021; 162(18): 696-704. INTRODUCTION: Marfan syndrome is an autosomal dominant, systemic connective tissue disorder. Preventing vascular complications is essential for long-term survival. Aortic dilation is the main cardiac surgical manifestation. Bentall-DeBono, David I and modified Yacoub aortic root reconstructions treat and prevent aortic dissections with great outcomes. OBJECTIVE: Comparing results of aortic root reconstructions in Marfan syndrome. METHOD: We analysed the data of Bentall-DeBono, David I and modified Yacoub operations performed in Marfan syndrome at the Heart and Vascular Center, Semmelweis University between 1993 and 2020. Ages of surgical groups at the time of operation were 29.69 (21.98-41.25) years, 29.15 ± 11.99 years and 35.29 ± 14.14 years, respectively. Data were obtained from the Hungarian Marfan Register and the Aortic Root Reconstruction Register. RESULTS: Follow-up time was 132 ± 81.04 months for Bentall, 76 ± 27.77 months for David and 4.5 (0.75-11.75) months for Yacoub groups. David and Yacoub operations were prophylactic more frequently than Bentall ones (p = 0.0153; p = 0.0085). Freedom from reoperation after primary surgery insufficiency was more common for Bentall than for David procedure (p<0.001). Compared to Bentall, David surgeries required longer cardiopulmonary bypass (p = 0.0013) and aortic cross clamp time (p = 0.0048), more early postoperative complications occurred after David and Yacoub, than after Bentall operations (p = 0.0005; p = 0.0037). Late complications and survival did not differ among the groups. CONCLUSION: In Marfan syndrome, acute aortic rupture and dissection are the main contributors to mortality. Based on our results, the prophylactic aortic root reconstructions are reproducible and can be performed with great outcomes. Orv Hetil. 2021; 162(18): 696-704.